Halas a társasági bringázás élenjárói között
Cikk: Szűcs Károly
Halas a társasági bringázás élenjárói közt.
A társasági bringázás és bicós turizmus az utóbbi években óriási népszerűségre tett szert. A kb. két évtizede tartó folyamat az elmúlt 4-5 évben Kiskunhalast is elérte. Van, aki itt is régen szereti és űzi a pedálhajtás gyötrelmeivel és örömével járó tevékenységet. A társasági bringázást kedvelők ma Halason két nagy csoportot alkotnak. Az országúti pedálozók, a tempósan hajtó Pedal & Caffé outisai, valamint a szervezett túrázók, a Halasi Bringabarátok Klubja. Ez utóbbi csapat guruló guruja Király Gábor, aki a tekerés, kávézás, csevegés mellett szervezi a csapat és az egész város bringa-turista programjait. Az elmúlt szerdán, a Kihívás Napján is több, mint 170-en vettek részt a Halas-Pirtó-Halas 24-órás bringaváltó programjában. Volt, aki 16 km-t, de volt, aki 90-100 km-t teljesített. Érdekes egybeesés, hogy éppen ezen a napon jegyezték be a Halasi Bringabarát Klubot, mint civil egyesületet. Ez a tény jelkésesen is értelmezhető, ugyanis úgy lett civil egyesületté a társasági bringázás baráti csapata, hogy tagjai kezdeményezései (elsősorban Király Gábor aktivitása és munkaköre) következtében a szakminisztériummal, a szabadkai, magyarkanizsai, kecskeméti, kiskőrösi, soltvadkerti stb. bringásokkal is egyre szorosabb lett a kapcsolat és számos közös program valósult meg. Számos olyan kezdeményezés indult városunkból, aminek nem volt előzménye a magyar bringás társadalomban. Tegnap, pénteken a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium bringás rendezvényének a váci önkormányzat adott otthont. A városháza patinás dísztermében került sorra a „Kerékpárosbarát település” és a „Kerékpárosbarát munkahely” elismerő oklevelek és falitáblák átadására. Kiskunhalas mindkét pályázaton indult, és mindkét esetben megkapta az elismerést. A halasi bringásokat egy négy fős csapat képviselte. Király Gábor, Máté Lajos, Tóth Zoltán és e sorok írója. A zsúfolásig megtelt díszteremben Mokánszky Zoltán, Vác alpolgármestere köszöntötte a vendégeket. Ezt követően Tásó László, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára értékelte a kerékpáros mozgalom újabb fejleményeit. Arról is szót ejtett, hogy 2020-ig 50 milliárd forintot szánnak kerékpárutak építésére és a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére. (Azt én teszem hozzá, ha Halasnak lenne, vagy a közeljövőben lesz érvényes kerékpárút kiviteli terve, nem lenne esélytelen, hogy ebből az összegből részesüljön.) Ezt követően Győr város kerékpáros helyzetét és programjait ismertette Szöllőssy Kristóf projektmenedzser. Az előadását számokkal és táblázatokkal támasztotta alá. Miután nemigen van lehetőség ezeknek a számoknak más települések adataival való összehasonlítására, alapvetően csak két dolog derült ki az előadásból. 1. Kiskunhalasnál nagyságrenddel nagyobb Győrben külön projektmenedzser foglalkozik a kerékpáros ügyekkel. 2. Győrben sokkal hosszabb kerékpárút van, mint Halason. Az előadás korrekt volt és alapvetően érdektelen. Az előadót szolidan és illedelmesen megtapsolta a közönség. Mindezek a tények azért érdekesek, mert a fiatal győri menedzsert Király Gábor követte az előadói pulpituson. Gábor a szokásos kötetlen stílusában, halasi bringás fotókat vetítve tartotta meg előadását. Arról beszélt, hogy az elmúlt évek során hogyan fejlődött Halason a társasági bringázás, melynek leismertebb eseménye minden évben a szabadkai bringatúra. Mint tudjuk, ezekre a túrákra mindig készülnek jelmondatos pólók. Olyan év is volt, hagy a Szabadkai Népszínház színészei bringával jöttek ki elénk a tompai határátkelőhöz. Külön ki szeretném emelni, hogy Gábor kötetlen és hangulatos előadása vastapsot érdemelt a szakmai közönségtől. Pedig nem arról volt szó, hogy városunk el lenne halmozva kerékpárutakkal, és tervezett fejlesztésekről sem beszélhetett. De szó volt a bringával megszerzett kulturális és sportkapcsolatokról határon innen és túl. Gábor a halasi kezdeményezés érdekességeképp kiemelte, hogy nem hivatalos körökből és nem hivatali kezdeményezésre fejlődtek a bringás kapcsolatok. Mindez valóban „csak” pár ember szórakozásának indult. A jelen lévőknek Gábor kéretlenül is elárulta saját biciklis filozófiáját, ami alapján a programokat szervezi és kivitelezi. Ez a bringás filozófia négyes alapon nyugszik. Nagyon fontos, hogy az egymással kerekezők szoros csapatot alkossanak. Legalább ilyen fontos, hogy barátságok szövődjenek a biciklisek között. Mint mondta, ezt csinálni kell és nem (csak) beszélni róla. És a negyedik alapelv a kapcsolatok építése a hivatalos szervekkel. A helyi önkormányzattal, a szakminisztériummal és a környező települések, testvérvárosok hasonló felfogású bringásaival. Mondanom sem kell, Gábor szavai óriási sikert, a nap sikerét aratták.
Ezt követően Tásó államtitkár úr adta át az elismeréseket és jutalmakat. A „Kerékpárosbarát település” díját halasi részről Máté Lajos vehette át, míg a „Kerékpárosbarát munkahely” kitüntetés oklevelét Király Gábor kapta meg, a Halas Média és Kultúra Nonprofit Kft. nevében. Az eseményen jelen volt Mészáros Imre, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium munkatársa, aki korábban több túránkon is részt vett. A ceremóniát követően jöhetett a kollektív fényképezés. A minisztérium tisztségviselői, élükön Tásó László államtitkárral, még külön is odajöttek a halasi küldöttséghez. Utolsó fényképünk velük készült, majd ebéd. Ezt követően egy rövid, de nem eső nélküli városnéző sétát tettünk Vácott, a Duna parton. Itt összefutottunk Harangvölgyi Andrással, a Kerékpáros Magyarország Szövetség vezetőjével, akivel arról is szó esett, hogy jövőre Kiskunhalas egy több napos kerékpáros találkozót, és a vácihoz hasonló díjátadót rendezhetne. Ehhez pályázati pénzeket is lehetne szerezni… várjuk a találkozót.
